Üzletünkről
2005 szeptemberében nyitottunk Pestszentlőrinc (Bp. 18. ker.) egy csendes kertvárosi részén, -a repülőtértől 10 percre- a város peremén.
A filozófiánk :A nagykereskedőket kihagyva közvetlenül a bortermelő gazdáktól igazi Magyar bort hozunk az ország történelmi borvidékeiről az igényes fogyasztóknak jó ár/érték arányos áron.
A hagyományos 0,75l-es kiszerelésű borok mellet -a borra eső fajlagos csomagolási költségek alacsonyan tartása miatt- nagy választékban tartunk 1.5, 2, 3, 5 literes üveg és műanyag palackos borokat is.
Nálunk van kannában bor, de az nem ihatatlan és ártalmas un. "kannásbor" , hanem a pincékben töltött -általában friss évjáratú- nemes ital kannába töltve. (A legtöbb borosgazda ad el így bort a saját pincéjében.)
Feladatunknak tekintjük a borfogyasztási kultúra elterjesztését: nálunk ehhez sokféle eszköz megtalálható
- Az inyenceknek:
Díjnyertes, késői szüretelésű különleges minőségű borok. - Az ajándékozóknak:
Névnapi, születésnapi feliratos palackos borok. Gyönyörű díszüvegekbe töltött nemes borok. Díszdobozok (fa és karton), dísz-zacskók, palacktartók, a palacknyitás eszközei stb. - A napi fogyasztóknak:
Minőségi borválaszték 0,5; 0,75; 1.5; 2; 3; 5 stb. literes gazdaságos kiszerelésben!
Közel 100-féle minőségi folyóborból választhat.
Fűnyírástól az esküvőig minden alkalomra, ízletes nemes borok nagyon jó áron!
Fröccs egész évben!
Gazdaságilag és egészségileg is jobban járunk, ha a drága megunt sör helyett akár 7-9 c°-ra lehűtött száraz fehér vagy rosé esetleg vörös borból és szikvízből készült fröccsel oltjuk feneketlen szomjunkat. A gasztronómiai élvezet sem fog elmaradni
Kétdecis kis
pohárba egy deci bor, Lehet fehér,
lehet rozé, lehet vörös, |
ROSÉ
7- 9 fokra lehűtve, ebéd elött, közben és utána stb.
fantasztikus élmény!!
Rosé (bor)kultúra
A roséfogyasztás hagyománya külföldön több évtizedes múltra tekint vissza,
Magyarországon azonban csak 10-15 éve jelentek meg nagyobb számban a termelők a
piacon roséikkal. Bizonyos tévhitek végett a fogyasztók ódzkodtak az "újfajta"
boroktól, hiszen nem tudták, hogy mi ez a "vékony" világos bor.
De valójában mi is a Rosé? Sokunk fejében már megfogalmazódott ez a kérdés.
Ennek tudatában próbálok választ adni erre a kérdésre hétköznapi nyelven.
Azokban az időkben mikor megjelentek az első rosék, még javában voltak a magyar
bortermelésnek olyan termékei mellyen a vörösbort meghatározó címke takarásában,
egy roséhoz illetve egy sillerhez hasonló színek jellemezték leginkább a
színvilágot. Sőt mi több, régi szakkönyvekben található olyan meghatározás
bizonyos kékszülő fajtákra, amely szerint jó évjáratban vörösbort, gyenge
évjáratban Siller bort hoz a termése. Ma már ezen túl kell lépnünk, és el kell
fogadnunk, hogy a szőlőnek vannak igényei, amely előtt fejet kell hajtanunk
szőlészeknek, borászoknak, fogyasztóknak egyaránt. Fontos nagyon milyen dűlő,
milyen fajta, éghajlat, termésátlag. Miután ezekben kompromisszumot nem ismerve,
terem nekiláthatunk a borkészítésnek. De maradjunk inkább a Rosé készítésénél és
kezdjük az alapoknál.
A Rosé születése (nem bizonyított, csak ésszerű magyarázatként)
Minden termelő bizonyos kapacitású feldolgozóval illetve erjesztő térrel
rendelkezett -és rendelkezik ma is- amit egy bizonyos évjárat terméséhez
méreteztek . Igen ám de voltak olyan évek is, amikor terméscsúcsokat döntöttek a
termelők. A tárolókapacitás viszont változatlan űrtartalmú maradt minek
következtében nem fért el az erjesztésre szánt must. Hát le kellett belőle
engedni és fahordóban a szőlőszemektől távol (melyek legtöbb esetben a
színanyagokat tartalmazzák) csak a mustból erjesztették a bort. Mivel a
zúzó-bogyózó által roncsolt szőlőszemekkel nem sokat érintkeztek, ezért ami
színanyag kioldódott (míg ki nem derült, hogy kicsi a fakáci, betontartály)
határozta meg a roséborunk színét. Mikorra kiforrt a borunk a hordóban addigra
összehasonlítva a szőlőszemekkel együtt áztatott szemekkel, sokkal világosabb
színintenzitást észleltünk, ezért hát ez a bor sosem képezte dicsekvés alanyát.
Talán a gazdák a család borának is hívták. "bár a színe nem az igazi, mégis
könnyen fogyasztható, és még frissít jelleget is kölcsönöz".
Elkezdtek megjeleni a piacon a kényszerből (nagy termésátlag) a roséborok. A
vásárlók nem ismerték mi is ez ezért nehezen eladható termék kategóriát viselt a
kilencvenes éve második feléig. .
Ma már pontosan tudjuk, hogy hasonló színű vörösborokkal csak ritkán, de
leginkább csak ismeretlen eredet pincébő1 származhat. Kezdetben csak pár száz,
majd ahogy a fogyasztók megismerték a "különleges" bort, hát nőt a termelés,
egyenes arányban a fogyasztói igényekkel.
Volt hogy nem kellet rosét készíteni, mert alacsony termésátlagot produkált az
évjárat, a piac mégis kérte. Muszáj volt készíteni. Igazából innen számolhatjuk
a tudatos rosékészítés első lépcsőfokát. A következő lépésként azokról a
területekről szüretelt gyümölcsből készítették melyek érése kissé elmaradt a
többihez képest. Üdébb, játékosabb, élvezetesebb bort kaptunk.
Hogy is van ez? Kérdezzük csodálkozva!? Éretlenebb szőlőből szebbet? Kizárt
dolog. Vághatnánk rá, de erre is van magyarázat.
Képzeljük csak el a szőlőszemet a benne lévő vízmennyiségben fognak oldódni az
ízek zamatok, melyek később alkotják az élvezetet, melyet egy pohár bortól
kapunk. Egy (nagy) vörösbor esetében minél koncentráltabb, annál tovább tudjuk
érlelni, tárolni, és egy kortyot élvezni. Tehát előny.
A rosénál viszont, ahol a frissesség, gyümölcsösség, játékosság az erény, ott
nem. Pont ez az, ami megkülönbözteti őket fogyasztási szempontból. Ezért ha
tehetjük mindig a legfiatalabb rosét válasszuk.
Minél idősebb annál "lomhább"!
Mi pedig még mindig a lendületet keressük.
A következő lépcsőfok, amikor a termelő odafigyelt a szőlő érettségi állapotára
és még a teljes beérés előtt leszüreteli és elkészíti a kompromisszum nélküli
roséborát, mely manapság is még csak ritkaság, fordul elő. De a lehető legjobb
úton haladunk afelé, hogy már csak ilyen borok maradhassanak piacon. Hisz nőnek
a fogyasztói igények, és ehhez mérten a termelőnek egyre több hangsúlyt kell
fektetni az egyediségre, ami viszont csak kompromisszumok nélkül képzelhető el.
A Roséknál az ár nem játszik fontos szerepet, álltalában 1000- 1400 Forint
között mozog a minőségi palackoknál. Az ár ingadozást nem a minőségbeli
különbségek határozzák meg. Hanem az , hogy milyen alapanyagokból készítette a
termelő, és hogy hány palack készült belőle.
A Rosé és az étel
Fogyasztása előtt nagyon fontos a Rosé hőmérsékletét 7-9 °C fokra
hűteni, mert itt bontakozik ki igazán a harmónia. A melegebb roséban gyorsabban
szabadul fel az alkohol, ami elnyomja a gyümölcsös jellegeket. Nem szabad
mélyhűtőben fagyasztani, mert szerkezete átalakul és megzavarodik. A helyes
módszer, ha három-négy óráig háztartási hűtőnkben fokozatosan le tudd hűlni.
Amikor a fogyasztását az étkezéssel próbáljuk összhangba hozni, értelmetlen
olyan általánosító kijelentéseket tenni, hogy például a rosékat fehér húsú
szárnyasokhoz illik fogyasztani. Figyelembe kell venni a bor fogyasztása kor
fellépő értékeket. (savak, lendület, üdeség, frissesség) ezekhez az értékekhez
mérten kell megválasztanunk az ételt. Illetve cselekedhetünk fordítva is: az
étel megkóstolása után válasszuk ki a megfeleő bort. Fajta, évjárat, termőhely,
beltartalmi értékek szerint. Tehát, ha savasabb struktúrájú étel fogyasztunk
ahhoz mérten hasonló erényű bort válasszunk. A Rosé akár "jokerként" is megállja
a helyét, amennyiben egy egész étel sor kísérőjeként választjuk. A lényeg, hogy
bátran kóstoljunk!
Marth Zoltán
2004. február 16.